Győri Egyházmegyei Kincstár és Könyvtár


A Győri püspökséget Szent István király alapította és rendelkezett arról, hogy a liturgikus cselekményekhez szükséges misekönyvek, szent edények, miseruhák megfelelő számban legyenek a székesegyházban.

Az első templom építését 1033-ra feltételezik. A legkorábbi századokból egyetlen tárgy sem maradt a biztosan gazdag székesegyházi anyagból. A kincstár jellegében mindig is liturgikus tárgyakból állt: az ajándékozó püspökök, főurak a saját koruk stílusának megfelelő értékes ötvösremekeket, pompás, sokszor 24 darabos textilgarniturákat, misekönyveket adományoztak.

A 15–16. században elsősorban magyar munkák, a 18. századtól egészen e század elejéig, az erős osztrák kapcsolatok miatt, többnyire bécsi darabok kerültek a gyűjteménybe.
A székesegyház adott otthont, ott őrizték évszázadokon át a későbbi kincstár darabjait. Mivel története összefonódott a város történetével, az ott őrzött tárgyak sorsa mindig a templom városban betöltött helyzetén múlt. Többször új köntösbe öltözött a templom, szinte minden században újjáépítették, felújították, ezzel párhuzamosan bővült az egyházi gyűjtemény.

A legelső adat az 1480 körüli évekre keltezhető: Tatay Máté oltárigazgató elkészíttette a Szt. Demeter oltár leltárát, melyben adományként kapott egyszerű kelyhekről és egy réz kehelyről olvashatunk.

1526 júniusában, királyi tanácsülés határozata szerint, a püspökök és káptalanok kötelesek az arany és ezüst templomi kincsek felerészét a királyi pénzverőnek beadni, hogy a hadsereg kiadásait, zsoldját ebből fizessék. Ez Győrre ugyanúgy vonatkozott és, sajnos, lista nélkül adták át nagyszámú értékeiket a helyszínre érkező Bánffy Zsigmondnak, aki elszállíttatta a zsákmányt.

1606-ban került a püspöki székbe Napragi Demeter, aki az erdélyi püspökség viharos politikai küzdelmeiből menekült Kassán, Prágán keresztül, hogy végül a győri püspöki szék tulajdonosa legyen. Magával hozta sok könyvét, kincseit, köztük a Szent László-hermát is, melyeket mind a győri püspökségre hagyományozott.


Napragi Demeter püspök
(1606-1619) címere

1529-ben hatalmas tűzvész pusztított, a székesegyház megmaradt tárgyai közül az összes szertartáskönyv, de a miseruhák és az ötvöstárgyak egy része is elpusztult.

A 16–17. század folyamán Győr Bécs elővárosává vált, osztrák őrség tartózkodott a püspökvárban és a székesegyházban. Felgyújtották az osztrákok és a törökök egyaránt, lőszer robbant a raktárnak berendezett székesegyházban, sőt a városban pusztító tűzvészek is megtizedelték a maradék felszerelést.

A 18. században került sor a székesegyház legnagyobb felújí-tására, átépítésére, lényegében a mai külső és belső kialakítására. Zichy Ferenc, Győr legnagyobb püspöke 1743 és 1783 között bírta a püspöki széket, személyesen irányította a munkákat és a székesegyházat Magyarország   egyik legszebb templomává álmodta. Nagyszámú ajándékával az elszegényedett kincstárat és a templom belső berendezését is újjá varázsolta. Maradandó liturgikus felszerelést készíttetett. Bécsből hozatott ámpolnakészletet, talpas keresztet, filigrán és zománcdíszes kelyhet, pásztorbotot.


Zichy Ferenc püspök
(1743-1783)
 

Zichy Ferenc püspök
címere

Nyomdokain haladt a 19. század 2. felében két neves püspök: Simor János és Zalka János, akik a kincstárat régebbi tárgyak felújításával is gazdagították, és új, a századvég stílusában készült darabokat adományoztak a székesegyháznak.


Zalka János püspök
(1867-1901) címere

Az első világháború kitörésének hónapjaiban országszerte mozgalom indult a templomi javak megmentésére, igy a győri egyházmegyében is több vidéki templom beadta a püspökségre féltett darabjait. Ebből alakult ki az igen jelentős Egyházmegyei Múzeum gyűjteménye. Több évtizedes tervezgetés után a két gyűjteményből készült a Győri Egyházmegyei Múzeum állandó kiállítása.