A könyvtár belülről

Győr városában már a középkorban számos egyházi intézmény létrejött: püspökségét Szent István király az elsők között, 1009 előtt alapította; a következő századokban tucatnyi plébánia kezdte meg itteni működését; a 13. században pedig már két szerzetesrend is megtelepedett a városban: a domonkosok kolostora 1540 táján szűnt meg, a ferenceseké viszont - kisebb megszakításokkal - a II. József-kori feloszlatásig működött. Joggal feltételezhetjük tehát, hogy a városban jelentősebb könyvgyűjtemények voltak már a középkor századaiban is; ezekből azonban töredékek sem maradtak az utókorra.

A 16. századi állapotokról már konkrétabb adatokkal is rendelkezünk. Tudjuk pl., hogy a székesegyház 1529. évi leégésekor az ott őrzött liturgikus könyvek is elpusztultak; a ferencesek a század közepén a protestáns többségűvé vált városból időlegesen távozni kényszerültek; a Püspökvárat évtizedekre a várkapitányok foglalták le maguknak: ennek köszönhető, hogy a 16. század végén három győri püspök könyvjegyzéke is Szombathelyen készült. Az elmondottaknak bizonyára jelentős szerepe van abban, hogy a 16. századból alig őriznek a győri gyűjtemények bizonyíthatóan itt használt könyvet: a Párizst megjárt humanista püspök, Gosztonyi János könyvtárából pl. egyetlen kötet található csupán a városban.

A 17. század Győrött jelentős fejlődést hozott mind a gazdasági, mind a kulturális életben. Az utóbbi terén jelentős szerepet vállaltak a város püspökei: az Erdélyből könyvtárának egy részét is magával hozó - ezzel a székesegyházi könyvtár alapját megvető - Náprági Demetert két győri születésű főpap követte Lépes Bálint ill. Dallos Miklós személyében. Püspökségük idején olyan jeles személyek kerülnek a győri kanonokok sorába, mint Nyéki Vörös Mátyás, Balásffy Tamás vagy Nagyfalvy Gergely. Náprági Demeternek szerepe volt abban, hogy 1614-ben a ferencesek visszatelepültek a városba; míg Dallos Miklós a jezsuiták 1626-ban történt letelepítésével is beírta nevét a város művelődéstörténetébe.

A 18. század során újabb könyvgyűjtemények keletkeztek a városban. Az 1697-ben megtelepedő kármeliták rendháza az 1720-as években épült fel - benne egy gyönyörű, ma is megcsodálható barokk könyvtárteremmel. Az 1726-től itt működő orsolyita apácák ill. az 1761-ben ide kerülő kamillánus szerzetesek könyvtáráról nincs adatunk; tudunk viszont arról, hogy a városban működött kongregációk közül több rendelkezett kisebb bibliotékával: a jezsuiták által vezetett német Agonia-Társulat pl. 70 kötetet, a Mária-Kongregáció pedig 143 kötetet bírt a 18. század közepén. Ez idő tájt már az itt élő magánszemélyek egy része is gyűjtött könyveket: a század második feléből fennmaradt hagyatéki leltárakban már hosszabb - 100-150 tételes - könyvjegyzékekkel is találkozunk.

A napjainkban Győregyházmegyei Kincstár és Könyvtár néven működő intézmény két értékes régi bibliotéka egyesítésével jött létre: a Papnevelő Intézet ill. a Székesegyház régi könyvállományát tartalmazza.

A győri Szeminárium 1688-ban kezdte meg működését. Könyvtára az első évszázad gyarapodásából meglehetősen kevés emléket őriz napjainkban, hiszen a gyűjteményt akkortájt több pusztítás is érte: 1763-ban a város egy részét romba döntő földrengés, 1784-ben az állomány Pozsonyba szállítása, 1809-ben pedig Napoleon katonáinak ittléte okozott károkat a gyűjteményben. A gyarapodás legfontosabb forrását az adományok jelentették: 1793-ban Lőrentz János répcekőhalomi plébános 1300 kötetet, 1803-ban Dongó Mihály kanonok mintegy 2000 kötetet hagyott a könyvtárra, mely 1821-ben Balogh Sándor kanonok 5762 kötetből álló, számos ősnyomtatványt és értékes régi könyvet is tartalmazó gyűjteményével gyarapodott. Ez utóbbi jelentőségét növeli, hogy Balogh Sándor számos értéket vásárolt Bécsben, főként az ottani egyetem jeles professzorainak hátrahagyott könyveiből; de megszerezte pl. Calovino József - Batthyány József esztergomi érsek jeles könyvtárosa volt - főként 18. századi nyomtatványokból álló, de néhány ritka kéziratot is őrző könyvtárát is.

A 19. század folyamán kisebb hagyatékokkal tovább gyarapodó Szemináriumi Könyvtárat 1872-ben Zalka János püspök egyesítette a Székesegyház könyvgyűjteményével, átszállíttatva ez utóbbit a Papnevelő Intézet újonnan épített díszteremmel kibővített épületébe. A Székesegyház könyvtára a 17. század első felétől indult jelentősebb gyarapodásnak, amikor az 1611. évi nagyszombati zsinat határozatának megfelelően az itt működő püspökök és kanonokok könyveiket e gyűjteményre kezdték hagyni. Vásárhelyi Judit kutatásainak köszönhetően ma már pontosan ismerjük a gyűjtemény 17. századi possessorait: Náprági Demeter félszáz kötettel van jelen - egy részüket őt megelőzően olyan jeles személyek mondhatták magukénak, mint János Zsigmond erdélyi fejedelem, Báthory Zsigmond, vagy Báthory István lengyel király -, Nyéki Vörös Mátyás neve 22 munkában szerepel, de győri kanonokok tucatjainak ismerjük még több-kevesebb könyvét ebből az időszakból. Bár a későbbiekben sem hagyta minden "érintett" könyveit e gyűjteményre, az az idők során jelentős mértékben gyarapodott.

A könyvtár utolsó nagy gyarapítója Holdházy János volt: az 1896-ban elhunyt győri kanonok - akinek nevét most az egyik terem viseli - mintegy 4000 kötetet hagyott az intézményre, melyek között 26 ősnyomtatvány is volt. A gyarapodó gyűjtemény az épület bővítését is szükségessé tette: a könyvtár Várady Lipót Árpád püspöksége idején, 1911-1913-ban nyerte el mai formáját.

A Győregyházmegyei Kincstár és Könyvtár ma mintegy 67 ezer kötet könyvet, ezer kötetnyi folyóiratot, 190 ősnyomtatványt és 362 darab 1850 előtt készült kéziratot őriz. Értékes részét képezi az un. Jauriensia-Gyűjtemény, mely a Győri Egyházmegyére vonatkozó irodalmat ill. a egyházmegyében működött papok munkáit tartalmazza.


Egy könyv a könyvtári gyűjteményből