A STREIBIG-NYOMDA TÖRTÉNETE
(időszakos kiállítás: 2001. december 12 - 2002. október 4.)


A Streibig-nyomda történetét bemutató időszakos kiállítás

 

A Streibig-nyomda Győr első és 1850-ig egyetlen könyvnyomtató műhelye volt. Működését 1727-ben kezdte meg: ekkor telepedett le a városban az Alsó-Ausztriából származó, előbb Kismartonban, majd Sopronban működő Joseph Anton Streibig, Sinzendorf Lajos Fülöp győri püspök meghívásának eleget téve. Bár Győr városában érvényes szabadalomlevelét csak 1731. január 2-án kapta meg, már 1727 őszén munkához látott: első terméke az 1728. évre szóló kétnyelvű, kétszínnyomású, kihajtható címlapú kalendárium, mely kiállításunkon is megcsodálható. A következő évek legjelentősebb terméke az Győri Egyházmegye szertartáskönyve (Rituale Romano-Jaurinense) 1731-ből; de - amint azt főként Szelestei Nagy László és V. Ecsedy Judit újabb kutatásaiból tudjuk - már az 1730-as évek közepén készülnek a műhelyben evangélikus ima- és énekeskönyvek is - hamis impresszummal.

Az alapító egy évtizedes győri működés után visszavonult; utódja fia, Gregor Johann Streibig lett, aki 1737 és 1782 között vezette a nyomdát. Az 1740-es években - kihasználva a körülmények kedvező alakulását (Győr újra szabad királyi városi kiváltságokhoz jut) - jelentősen fellendíti a vállalkozást: ez mind a kiadványok számában, mind azok milyenségében megmutatkozik. Az előbbit jelzi, hogy az 1740-es években 164, míg az azt követő évtizedben 181 nyomtatvány hagyja el a műhelyt; az utóbbi érzékeltetésére pedig csupán néhány munkát említünk: 1742-ben itt készült el Antonio Guevara "Horologium principum" című terjedelmes munkája, ugyanezen évben magyarította Miskóltzy Ferenc győri chirurgus Erhart Norr "Manuale chirurgicum avagy chirurgiai uti-társ" című sebészeti kézikönyvét, 1747-ben megjelent Károlyi Lőrinc győri nagyprépost tollából az első győri egyháztörténeti munka (Speculum Jaurinensis ecclesiae), ugyanekkor nyomtatták Stiltingus Szent István király életéről szóló munkáját, 1753-ban Lippay János híres "Posoni kert"-jét készítette el a műhely... A Streibig nyomda népszerűségét jelzi, hogy egyre több megrendelést kapott más városokból is: Padányi Bíró Márton veszprémi püspök pl. tíz munkáját jelentette meg itt, kezdve a sort 1750-ben a nagy vihart kavart és betiltott "Enchiridion"-nal, folytatva testes prédikációs kötetekkel; de itt jelent meg pl. 1753-ban Thomas Treter munkája Radzivili vilniusi herceg jeruzsálemi zarándokútjáról, Kiss István veszprémi kanonok költségén.

Gregor Johann Streibig működésének utolsó két évtizede némi visszaesést eredményez; örököse, Joseph Streibig viszont az 1780-as években ismét fellendíti a nyomdát. Többek véleménye szerint a műhely virágkora a 18. század utolsó két évtizede volt: bár ekkortájt kevesebb kiadványt jelentetett meg, mint a század közepén, az ekkor kiadott munkák ill. az itt megjelenő szerzők révén sokkal nagyobb hírnévre tett szert. Az 1780-as évek közepétől Győrött működött Révai Miklós - akit nem utolsó sorban a nyomda jó híre vonzott a városba -, itt lelkészkedett az evangélikus Rát Mátyás és a református Szerencsi Nagy István; itt jelentette meg munkáit a Nyitra megyében birtokos Sándor István, a Komáromban lelkészkedő Péczeli József, a pápai református kollégium több tudós professzora, valamint a környező kisebb településeken működő lelkészek sora: így pl. a történészkedő mosonszentmiklósi plébános Svastics Ignác, vagy a Szanyban működő költő és fordító Nagy János. Így érthetően fontos munkák tucatjai kerültek ki ekkortájt a nyomdából, melyek közül csak néhányat mutathat be kiállításunk.

A Streibig nyomda legnépszerűbb, legnagyobb példányszámban megjelenő és legmesszebbre eljutó kiadványai a kalendáriumok voltak. Figyelemre méltó azonban változatosságuk is: a műhely fennállásának teljes ideje alatt adott ki latin és német, bő egy évszázadon keresztül magyar nyelvű kalendáriumot, némelyik esztendőben ez utóbbiból két fajtát is: ezt a sokféleséget válogatásunk is érzékeltetni akarja. A naptárak mellett az egyházi névtárak jelentettek még biztos munkát a nyomdának: a Győri Egyházmegye schematismusa a 18. század végi szórványos kezdetek után az 19. század első felében minden évben megjelent; de itt készült - kb. két évente - a Pannonhalmi Szent Benedek Rend névtára, valamint - ritkábban - a Csornai Premontrei Rend schematismusa is.

A Joseph Streibig által vezetett műhely az 1800-as évek elején megjelentetett még néhány fontos kiadványt: közülük talán a Sándor István által összeállított "Magyar Könyvesház" - az első magyar retrospektív nemzeti bibliográfia - a leghíresebb, de Apáczai Csere János "Magyar Encyclopaedia" című munkájának első magyarországi kiadása is a nyomda hírnevét öregbítette. Ekkortájt jelent meg itt Fábchich József görög fordításkötete, Márton István pápai professzor német nyelvtana, a győri rácok "Kis kátekizmus"-a, Anton Engelbert Maurer német nyelvű imádságoskönyve - a győri kegyképpel -, vagy a népszerű evangélikus énekeskönyv is, természetesen számos alkalmi kiadvány mellett.

Joseph Streibig 1807-ben meghalt; a műhelyt özvegye, majd fia Leopold vitte tovább. Az 1820-as években a nyomda legfontosabb munkáinak szerzői a bencés tanárok közül kerültek ki: főként Guzmics Izidor és Bresztyenszky Adalbert jelentetett meg itt fontos - és nem ritkán terjedelmes - tanulmányokat. A rend tagjai közül később főként Rónay Jácint tűnt ki itt készült munkáival (Mutatvány a tapasztalati lélektan köréből; Jellemisme), de Intay Vazul Kempis-fordítása és Fenix Farkas "Magyar gazdaasszony"-a is e műhelyből került ki; míg a világi szerzők sorából a drámaíró Kovács Pál és a közgazdász Karvasy Ágoston egy-egy munkája látható a vitrinben, az első győri iparműkiállításról szóló jelentés, valamint az Élő Lelki Rózsafüzérrel kapcsolatos imakönyv társaságában.

1837-ben meghalt Leopold Streibig; a nyomda utolsó vezetője özvegye, Klara Werner lett. A fentebb felsorolt könyvek mellett az itt készült időszaki kiadványok a műhely utolsó korszakának legismertebb termékei: az 1844-ben indult "Das Vaterland" a helyi német polgárságot szolgálta; utódja, a dr. Kovács Pál szerkesztette "Hazánk" az első vidéki magyar nyelvű újság lett. Főként ez utóbbi vált országos hírűvé, az itt publikáló jeles költők és írók - Petőfi Sándor és köre - révén.

Az 1840-es évek közepétől az özvegy már nem személyesen vezette a nyomdát: öt évre bérbe vette azt művezetője, Sauervein Viktor Géza, aki jelentős fejlesztéseket hajtott végre, így beszerzett egy gyorssajtót is. 1850. július 26-án azután Sauervein megvásárolta a Streibig nyomdát; a tulajdonosváltással szűnt meg Győr első könyvnyomtató műhelye, és kezdte meg működését a második, a Sauervein nyomda.

A Streibig nyomda kiadványainak egyik leggazdagabb gyűjteményét a győri Kisfaludy Károly Megyei Könyvtár őrzi. Az intézmény jogelődje, az 1898-ban alapított Győri Városi Könyvtár már a 20. század elején megkezdte egy "Győri Gyűjtemény" megalapozását, melyben kiemelt szerepet kapott a város első nyomdájából származó kiadványok gyűjtése. Ennek köszönhetően Lengyel Alfréd 1938-ban már 176 darab itt őrzött Streibig nyomtatványt vehetett számba tanulmányának függelékeként. A műhely termékeinek gyűjtését a Kisfaludy Károly Megyei Könyvtár fontos feladatának tekinti: ma már mintegy 600 kiadvány található a Streibig Gyűjteményben; emellett a műhely történetének tudományos igényű feltárása, valamint az innen kikerült nyomtatványok jegyzékének összeállítása is folyamatban van.